Dr. Schvarcz Tibor, a tatabányai Szent Borbála Kórház Patológiai Osztálya főorvosa, méltósággal viselt betegség után elhunyt.
Schvarcz Tibor 1947. június 21-én született Oroszlányon, bányászcsaládban. 1950-től Tatabányán élt és nevelkedett, általános iskoláit a tatabányai Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte, az Árpád Gimnáziumban 1965-ben érettségizett. 1965-1971 Oroszországban a Stavropoli Orvostudományi Egyetem hallgatója volt, melyet 1971-ben Summa cum laude minősítéssel elvégzett. Az egyetemi tanulmányi idején nyári gyakorlaton ismerkedett meg a tatabányai Patológiai Osztály munkájával. Ezek után minden szabadidejét, szakmai gyakorlatát ezen az osztályon töltötte, megkedvelve ezt a szakmát, így a végzés után 1971-ben ezen az osztályon helyezkedett el. Az osztályon 1984-óta vezette a citológiai részleget. Nagy szerepet játszott a méhnyakrák szűrés és az aspiratiós citológiai vizsgálatok elterjesztésében, felfejlesztésében a kórház területén. 1988-1989-ben, majd 1993-2002-ben a főigazgató oktatási és tudományos helyetteseként dolgozott. A patológiai munkája során érdeklődése a májpatológia irányába fordult, 1984-1989 között a Leningrádi Orvostudományi Egyetem kórbonctani tanszékén levelező aspiránsként dolgozott, ahol az alkoholos májkárosodások témájában megírta és megvédte kandidátusi disszertációját. 1989-ben megkapta az orvostudomány kandidátusa címet. Különböző témákban 56 tudományos előadást tartott, 13 közleménye jelent meg, ebből 4 külföldi folyóiratban. 1993-1994 kórházi menedzser képzőt végzett Dobogókőn, 1996-ban egészségügyi szakközgazdász képesítést szerzett. Patológusi munkája mellett részállású üzemorvosként is dolgozott: 1973-1976 a tatabányai Alukohóban, majd 1978-94 között az ÉDRVT. tatabányai részlegénél. Szakközép iskolában tanított, az egészségügyi szaktárgyak szakfelügyelője lett. 1994-ben politikai pályára lépett. 1994-2002 listás parlamenti képviselő, 2002-2010 között Tatabánya város egyéni országgyűlési képviselője volt. A képviselői munka mellett elindította az aspirációs citológiai rendelést, az emlőbizottságot. Képviselőként a városért, a kórházért járt el. A parlamentben 2002-2003 között az Egészségügyi Bizottság alelnöke, 2003-2006 elnöke volt, majd 2006-2010 között ismét a Bizottság alelnöke volt. Kiemelendő az egészségügyi szakdolgozói kamara létrehozásában játszott szerepe. A gyógyszerészek doktori címének adományozásának egyik elindítója volt. 2007-ben saját jogon nyugdíjas lett.
1969-ben nősült, 2 gyermeke született, Tibor és Gyöngyi, 5 unoka és 1 dédunokája nagypapája, dédpapája.
2010-től visszatért eredeti szakmájához, a patológiához, miután előtte citopatológiából szakvizsgázott. Patológusi szakmába történt visszatérése után 12 éven keresztül nyugdíjas főorvosként dolgozott a Szent Borbála Kórház Patológiai Osztályán. Súlyos betegségből ismételten felépülten is folyamatos munkaviszonyban tevékenykedett, részt vett a megyei kórház napi munkájában, osztályos továbbképzésekben, a citológiai laboratóriumot vezetve. 2021 tavaszától betegsége súlyosbodott, s az év legvégére végleg betegágyhoz kötötté vált.
Több kitüntetéssel is büszkélkedhetett: Kiváló Munkáért Kitüntetés, Miniszteri Dicséret, A Magyar Gyógyszerész Kamaráért, és Megyei Főigazgatói Dicséret. Több évtized munkájának elismeréseként 2021 decemberében Tatabánya város Szabó Ignác díját vehette át.
Munkatársai, beosztottja, osztályos és kórházi kollégái szívükben őrzik meg emlékét.
