Minden év decemberében San Antonióban gyűlnek össze a világ minden pontjáról közel 9.000-en a legnagyobb emlőrák konferencián. Az alapvetően onkológiai profilú 5 napos rendezvényen példaértékű a társszervezetek aktív bevonása. Magyarországról is többen részt vettek, köztük Szász A. Marcell is, a SE II. sz. Patológiai Intézetének rezidense. Őt kérdeztük a konferencia tapasztalatairól. Magyar siker is fűződik az eseményhez, hiszen a tablótokat kiállították. Mi ennek a menete, és mi lehet ennek a hosszabb távú eredménye? A poszterünket kiállíthattuk, ami egy komoly "szűrőn" ment keresztül. A legnagyobb nevek (Chuck Perou, Bob Weinberg stb.) mellett egy tablón is szerepeltünk. Emellett a beküldött összefoglaló és általuk bekért önéletrajz alapján kijelöltek az egyik SABCS díj, az Avon Alapítvány és az Amerikai Rákkutató Társaság egyik nyertesének. Milyen újdonságokról hallottatok, ami igazán meglepett téged? Az eddig általunk elképzelt, rendezettnek mondható genetikai osztályozások kezdenek összemosódni, a “fekete-fehér” elkülönités sosem volt igaz, de a “minden szürke” már mégis csak sok… Mindig azokat a típusokat vizsgálják intenzíven, amikre nem megoldott a kimenetel megjóslása vagy egy olyan agresszív csoportot, aminek nincs megfelelő kezelése. Ezek nagyon izgalmas kérdések mindig, amikben igazán előtérbe kerül a képzelőerő, szervezőkészség és az innovatív gondolkodás. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok és mik azok, amiket idehaza is a napi munkában tudtok kamatoztatni? A "claudin-low" kategória új és nagyon ritka, rossz prognózisú csoport az emlőrákok között. Ezek vizsgálatát csak a közelmúltban kezdték el. Intézetünkben ezen molekulák vizsgálatának évtizedes múltja van… Egy időben emlődaganatok modernkori kategorizálását leíró Perou-val, itt és most mutattuk ki ezen tumorok jelenlétét a hormonkezelés iránt érzékeny (ER+) daganatokban. Folytatni kell ezt a vizsgálatot, más irányban is érdekes lehet.