Alaptalan médiatámadás érte a hazai patológiát (és nem kevésbé a daganatos betegek bizalmát és reményeit). Hihetetlen számok jelentek meg az interneten és az írott sajtóban arról, hogy milyen nagy arányban születnek téves, vagy hiányos patológiai leletek a daganatos betegségek esetében. Ez természetesen nem igaz, és ennek ékes bizonyítéka egy 2008-ban a Magyar Onkológia című tudományos folyóiratban megjelent közlemény, amely a Nemzeti Rákregiszter adatait elemzi. Ebből a cikkből (Tusnády Gábor és munkatársai: A magyar daganatos betegek túlélési esélye a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján) világosan kiderül, hogy a magyar daganatos betegek ötéves túlélési esélyei összemérhetőek a világ más országaiban (az Atlanti-óceánon innen és túl) élő daganatos betegek ötéves túlélési esélyeivel. A szembetűnően rosszabb ötéves túlélés azokban a betegségekben mutatkozik, amelyek szűréssel időben, korai stádiumban felfedezhetők (emlő-, vastagbél-, méhnyakrák). Ezekben a daganatféleségekben tehát minden bizonnyal az is hozzájárul a rosszabb eredményekhez, hogy hazánkban a kívántnál alacsonyabb a szűrővizsgálatokban résztvevő személyek aránya (emlőszűrés kb. 40%-os megjelenési arány, méhnyak szűrés 2-3% körül, vastagbélszűrés: csak egyes régiókban indult el és a vártnál alacsonyabb részvételi hajlandóság volt tapasztalható). Az idézett közlemény letölthető a következő linkről: Az idézett közlemény >>