Radnai Béla (Budapest, 1912. június 12. – Budapest, 1990. december 19.) orvos, kórboncnok, főorvos, az orvostudományok kandidátusa 1912-ben Budapesten született. Édesapja Radnai Béla szobrászművész, főiskolai tanár (többek között a pozsonyi Petőfi szobor, a budapesti Pázmány szobor, a szolnoki Damjanich szobrok alkotója), édesanyja Kurucz Margit. Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte. 1936-ban szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon, 1936–1949-ben a László Kórház kórbonctanán segédorvos, 1949–1951-ben a Bajcsy-Zsilinszky Kórház kórboncnok főorvosa, 1951–1978-ben az István Kórház Kórbonctani Osztályát vezette. Rendkívüli intelligenciájú, sokoldalú, nagy tudású, jó pedagógiai érzékkel rendelkező ember volt. Pedantériája, szorgalma, becsületessége példamutató volt munkatársai számára. 1943–1950-ben a budapesti I. sz. Kórbonctani Intézetben tanársegéd, 1971-ben címzetes docens. Jeles kórboncnok, 60 tudományos közlemény szerzője, az OTKI szakorvosképzés előadója, az ETT patológiai és onkológiai bizottságának tagja, a Dél-Pesti Orvosetikai Bizottság elnöke. 1968-ban védte meg „Adatok a rheumatoid arthritis extraarticularis érelváltozásainak pathomorphologiájához” című kandidátusi disszertációját.