Dr Lesznyák József (1939 – 2016) 1939-ben született Csokonai Vitéz Mihály szülővárosában, Debrecenben. A költőről elnevezett gimnáziumban folytatott tanulmányok után, 1963-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Ifjú korában rendszeresen sportolt. Egyetemi évei alatt az Igazságügyi Orvostani Intézetben végzett tudományos tevékenységet. Első előadásait is ekkor tartotta. 1966-ban eredményes szakvizsgát tett. A Nyíregyházi Megyei Kórházból. ahol nem volt lehetősége tudományos tevékenységre, 1968. május elsejével, kérésére átkerült a Kecskeméti Megyei Kórház Patológiai Osztályára. 1970-ben adjunktussá, 1973-ban orvos-szaktanácsadóvá, 1974. december 1-én főorvossá nevezték ki. 1991-ben előbb megbízott majd kinevezett osztályvezetőként tevékenykedett 2004 év végéig. Nyugdíjazása után is részt vett a Patológiai Osztály munkájában. 2008-tól az Igazságügy Szakértői és Kutató Intézetek, Kecskeméti Intézetében munkálkodott, Igazságügyi Orvosszakértőként 2014-ig. Nem a nyugdíjasok szokványos életét élte. Míg egészsége engedte dolgozott. Tudományos tevékenysége középpontjában egyetemi évei alatt az igazságügyi orvostan, később a posztmortális angiográfia állt. Tudományos tevékenységét számos magyar és idegen nyelvű előadás és közlemény fémjelzi. 1964 óta rendszeresen oktatott az egészségügyben, ennek elismeréseként a Művelődési Miniszter ”Kiváló Munkáért” elismerésben részesítette. 1977-ben az akkor már évek óta szünetelő boncmester képzést újjászervezte. Évtizedek alatt több száz boncmester képződött a keze alatt, melynek jelentős hányada a szakmában maradt. Mai napig az ország számos Patológiai Osztályán, Egyetemi Patológiai és Igazságügyi Orvostani Intézetében és külföldön is tevékenykednek a keze alól kikerült boncmesterek. A Boncmesterek Országos Egyesülete nyugállományba vonulásakor elismerésben részesítette és megalapította a „Lesznyák díj”- at, melyet minden évben, 2005 óta, egy arra alkalmasnak ítélt boncmester kaphat meg a Berettyóújfalun megtartott továbbképzések (OBAT) alkalmával. 1979-ben az Egészségügyi és Szociális Minisztertől „Kiváló Munkáért” kitüntetést, 1985-ben a „Kórház Rendelőintézetért” emlékplakettet kapta. 1996-ban „Kecskemét Városért Egészségügyi díj”, 2002-ben „Pro Sanitate”, valamint „Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórháza Emlékgyűrűje” elismerésben részesült. 2004-ben „Kecskemét Városért Egészségügyi díj” – ban részesült az általa vezetett Patológiai Osztály munkacsoportja. 2010-ben hivatástudattal, odaadással végzett, több évtizeden át gyakorolt orvosi, tudományos és oktatói munkája elismeréseként „Kiskunfélegyháza Város Tudományos Munkáért” kitüntető díjat vehette át. A Magyar Patológusuk Társasága 2014-ben „Pro Pathologia” emlékéremmel tüntette ki a boncmester képzésben kifejtett több évtizedes tevékenységéért. Latin nyelvismerete legendás volt. Teljes latin nyelvű jegyzőkönyvet tudott szerkeszteni a fiatal orvosok csodálatát kivívva. Közismert volt memóriájáról. Nem volt olyan esemény a történelemben vagy akár az osztály életében, melynek pontos idejét és a részt vevő személyek nevét ne ismerte volna. Számos anekdotát ismert híres szakmabeli és más személyekről, melyek a Magyar Patológusok Társasága közreműködése révén közkinccsé válhattak, kiadvány formájában. Rendkívül szerette családját. Leányai, unokái, felesége sikereire igen büszke volt, gyakran emlegette. Lakóhelye közelében, a „Szentcsalád plébánia” alapító, meghatározó tagjaként tevékenykedett. Részt vett a templom hitéletében diakónusként. Szegeden érte a halál nyolc nappal 77. születésnapját megelőzően. 2016. március 22-én, Kecskeméten a „Szentcsalád plébánia” altemplomában helyezték hamvait örök nyugalomra. Búcsúzom Tőled, mint egykori egyik legrégebbi munkatársad, barátod! Kedves Főorvos úr, Kedves Jóska, nyugodjon lelked békében! „Nem az hal meg, kit eltemetnek, az hal meg kit már nem emlegetnek.” Dr. Serényi Péter